M. L. Eperke - Az ​Ősi erők gyermekei

 

Szerző: M. L. Eperke
Cím: Az ​Ősi erők gyermekei
Oldalszám: 382
Kiadó: Magánkiadás
Műfaj: Ifjúsági-fantasy
Értékelés: ☆☆☆☆☆

„Damien tekintete a lányét kereste.
–Amikor először megláttalak – mondta halkan –, egy mentalevélre gondoltam.
–Mentára?
Amélia eltűrte a haját a szeméből, csodálkozva fordult Damien felé.
–A szemed… Olyan árnyalata a zöldnek, mint a mentalevél – tette hozzá a fiú.”

Eperke sorozatindító, ifjúsági fantasy regényével a Könyvhét óta szemeztem. Már a borító is fantasztikus, hívogató, és akkor még nem is beszéltem a csodás belső illusztrációkról.

A történetünk főszereplője Amélia. Miután édesapja és a nevelőszülei meghaltak, a lány az egyetlen élő rokonánál, Rolandnál, a nagybátyjánál köt ki. Eisler Roland nagylelkű, odaadó, alázatos, ugyanakkor végtelenül hétköznapi nevelőszülő látszatát tartja fenn (saját fia, Benji mellett egy francia ikerpárt is szárnyai alá vett) ám ez csupán a külvilág felé vetített mintacsalád eszméje. Egy idilli mintakép, ami annyira tökéletes, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Amélia próbálja átvészelni az orvosi egyetemig hátralévő idejét, de egyre több megmagyarázhatatlan furcsaság történik körülötte.
Mire a lány kettőt pisloghatna, egy misztikummal teli világban találja magát, tele a legősibb erővel és természetfeletti képességekkel.

♡ Vajon mi keresnivalója van egy hozzá hasonló, átlagos lánynak egy átlagosnak semmiképp sem mondható világban?!
♡ Hogyan élhetné megszokott kis életét, amikor arcon csapja a kendőzetlen igazság?

Nagyon kellemesen csalódtam a könyvben, egy igazi meglepetés volt. Maga a világ is új, különleges, semmiképp sem a már jól megszokott, elcsépelt vonal. A helyszín Magyarország, ezen belül Győr, ami miatt méginkább közel éreztem magamhoz a történetet. A karakterek zseniálisak – Amélia, Benji, Damien és Lucienne belopták magukat a szívembe. Dami különösen, ezért remélem jó nagy polcot épít az érzéseinek a következő kötetre! ♡.♡

Patrikkal még mindig bizalmatlan vagyok és van egy olyan érzésem, hogy Lu Roland iránti lojalitása is még bajt hozhat a srácok fejére.

Őrülten várom a folytatást, hogy az Ősikkel kalandozhassak! 
Köszönöm szépen az írónőnek a lehetőséget! ♡

-𝓕𝓪𝓷𝓷𝓲♡

 

Szerző: Ana Huang
Cím: Twisted Hate
Oldalszám: 544
Kiadó: Maxim / Passion válogatás
Műfaj: Romantikus
Értékelés: ☆☆☆

„Ahányszor próbáltam csak egy kicsit is kedves lenni vele – oké, elismerem, azért ez nem túl gyakran fordult elő –, ő rögtön helyretette a fejem, és egyből tudtam, mi a büdös életben soha nem fogjuk elviselni egymást. Egyszerűen mindketten túl makacsok vagyunk, túlságosan hasonló a személyiségünk. Mintha az ember tűzzel akarna tüzet oltani.”

Mivel a 'Twisted Hate' Ana Huang sorozatának harmadik kötete (és a második rész, a Twisted Games – Bridget és Rhys történetével nagyon magasra tette nálam a lécet), már nem idegen számomra az írónő munkássága. Őszinte leszek, az első három könyv olvasása során nem különösebben keltette fel a figyelmemet sem Josh, sem Jules karaktere, ezért nem is támasztottam irányukba magas elvárásokat.

Hogy mit is vártam? 

Erős, határozott FMC-t, nárcisztikus MMC-t, sok drámát, és még annál is több erotikus tartalmat.

Josh Chen jó úton halad álmai megvalósítása felé. A Thayer elvégzése után rezidensként dolgozik egy kórházban; adrenalinfüggőként utazásai során rengeteg extrém sportot kipróbál és a nőknél is töretlen a sikere. Egyetlen dolog zavar be ebbe az idilli képbe – az apja. Michael egy ideje börtönben rohad, de nem engedi meg Joshnak a felejtés luxusát…

Jules Ambrose hét évvel ezelőtt (addigi életét teljesen hátrahagyva) új életet kezdett. Csodás és sikeres barátai vannak, gyönyörű ruhákat hord, hatalmasakat bulizik, minden kötöttség nélkül „ismerkedik”, és nem utolsó sorban jól teljesít a jogi karon. Sora nem is alakulhatna jobban, de egyik napról a másikra borzalmas múltja tettei üldözni kezdik, és olyan dolgokra kényszerítik, amik alapjaiban rengethetik meg az utolsó pontig megtervezett jövőképét…

Josh és Jules minden értelemben egymás szöges ellentétei, mégis sokkal több dologban hasonlítanak, mint azt bármelyikük be merné ismerni. Egyikük sem tudott különösebben közel kerülni hozzám, de ha választani kellene, azt mondanám a végére Julest sikerült egy picit megkedvelnem. A lány hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül annak ellenére, hogy legnagyobb félelme (miszerint elhamarkodottan ítélik meg és eltaszítják) a történet vége felé beigazolódott.

Josh egy igazi öntelt, egocentrikus pöcs, akinek a legnagyobb problémája, hogy irtó mód sajnálja magát (Alex és Michael is elárulták). Amikor már elkezdtem jól érezni magam a történetben és jött egy-egy humoros rész, mindig beszólt valami iszonyatosan sértőt vagy bántót, amit fokozni sem lehetett. A könyv végéig érzelmekről sem beszélhettünk, mivel az erotikus részek gyanánt általában kegyetlen „gyűlöletb*szást” kaptunk (már elnézést a kifejezésért, de ezt szebben nem tudom megfogalmazni).

Szeretem az erotikus regényeket (a kedvenc műfajom a dark romance), de a BDSM tartalommal nem mindig vagyok kibékülve – hiába konszenzusos a dolog. Itt is ez történt, hiába volt „pozitív a végkimenetel”, sokszor gyomorforgató volt olvasni, amit Joshy Julesszal művelt. Ezek a dolgok miatt éreztem életidegennek azt, ahogyan Josh teljes fordulatot vett (és gyakorlatilag átment papucsba) miután brutálisan eltaszította magától Julest a lány őszinteségi rohama után.

Legszívesebben félbehagytam volna, csak Christian és Dante miatt jutottam el a végéig (attól féltem lemaradok valami fontosról velük kapcsolatban, mert ők tényleg érdekelnek! 😍).

Összegezve, ha szereted az ellenségekből szerelmesek zsánert, és nem riadsz vissza az erőszaktól, biztosan tetszeni fog ez a könyv.

Ui: Nem olvastam angolul, de a fordítás sokszor zavarbaejtően rosszul sikerült, arról nem is beszélve, hogy logikai buktatókkal is nem egyszer találkoztam.

Pl.: Alaphelyzet – Jules egy másik férfival beszélget az esküvőn, majd Josh egy tehervonat lendületével megindul feléjük és megjegyzi, hogy sosem volt még féltékeny nőre. Kövezzetek meg, de maximum a pasira lehet féltékeny, hogy Julesszal beszélget, vagy Jules MIATT féltékeny. Ha a nőre féltékeny, az én értelmezésemben a pasi érdekli.

-𝓕𝓪𝓷𝓷𝓲♡

John Scalzi - Állati gonosz

 

Szerző: John Scalzi
Cím: Állati gonosz
Oldalszám: 288
Kiadó: Agave
Műfaj: Társadalmi sci-fi
Értékelés: ☆☆☆☆☆

„Jobb, ha tőlem tudják: könnyebb gonosztevőnek lenni, mint pubtulajdonosnak.”

Főszereplőnk Charlie, aki másra sem vágyik, mint egy pubot vezetni, de sajnos pénz szűkében van. Nagybátyja tragikus hirtelenséggel meghal, és Charlie hatalmas örökség várományosa lesz. A vagyon megszerzése érdekében csak egyetlen élő rokonaként kell képviselnie a nagybácsit a temetésén. Csak egy a bökkenő… a nagybácsi, akit eredetileg mindenki parkolómágnásnak hitt, kiderül, hogy a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt.  Charlie a vagyon mellett az ellenségek garmadát is megörökli...

Scalzi stílusa nagyon olvasmányos, humoros és szórakoztató. Az Állati gonosz egy olyan könnyed sci-fi, amit konkrétan bárki élvezhet (még ha alapvetően nem is rajongsz a műfajért). Társadalmi kérdések is felmerülnek olvasás során…na meg az ember által genetikailag módosított, szuperokos macskák, akik kémkednek és számítógépet használnak. Szóval a macskákról a fülszöveg és a borító alapján tudtam, de ami abszolút meglepetés volt, azok a mocskos szájú delfinek! :D

A történet végére komolyan arra számítottam, hogy Charlie feladja a kocsmáros ambícióit és továbbviszi a nagybácsi örökségét főgonoszként! 😊

„– Ne szívózzon vele, mert még mindig megölethetem a macskával.”

-𝓕𝓪𝓷𝓷𝓲♡

Stephanie Garber - A Curse for True Love

 

Szerző: Stephanie Garber
Cím: A Curse for True Love
Oldalszám: 320
Kiadó: Hodder & Stoughton
Műfaj: Young Adult Fantasy Romance
Értékelés: ☆☆☆☆☆

„Yes, I am a monster. I enjoy hurting people. I like blood. I like pain. I am a monster, but whether you remember it or not, I’m your monster, Evangeline.”

A soha többé ballandája iszonyatos függővéggel hagyott bennünket, ezért egyenesen remegtem a trilógia befejező részéért. Ez a rész nem hibátlan, mégis rendkívül különleges.
Ahelyett, hogy megválaszolta volna a kérdéseimet, még több merült fel bennem:

♡ Mi történik a harmadik összetört szív sebhellyel Evangeline karján?
♡ Merre jár a tékozló vámpírfiú (Luc)?
♡ Mi a helyzet azokkal az átkozott almákkal?
♡ Mi lesz LaLa és Dane sorsa?

A történet eleje picit lassan indult. Az előző részben Evangeline Apollónak köszönhetően elveszítette az összes emlékét. Küszködik, és próbál emlékezni, de folyamatosan falakba ütközik. Igyekszik megismerni a környezetét és benne mindenkit, aki segíthet megtalálni és összerakni a kirakós hiányzó darabjait. Annak ellenére hogy a lány emlékei teljesen elvesztek, nincsen biztonságban a palotában. Útja során rengeteg ellenséget gyűjtött maga köré, akik Evangeline védtelenségén felbuzdulva kapva-kapnak az alkalmon, és sorban állnak a bosszúért. Még szerencse, hogy egy rejtélyes, jóképű, szőke idegen jégkék szemekkel a segítségére siet…

”He wore a devil-may-care grin and tossed and apple in one hand, looking nothing like a murderer – and everything like what Evangeline secretly wanted.”

Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy a történetet Stephanie három szemszögből meséli el nekünk (Evangeline, Jacks és Apollo). Apollo első fejezetét szinte csikorgó fogakkal olvastam… aztán pedig jött Jacks. A Szívek hercege karaktere számomra a nagybetűs IDEÁL. A varázsa, a szarkazmusa, az esszenciája olyan részegítő, hogy sosem kaphatok eleget belőle (ezért az ő szemszögében íródott fejezeteket keveselltem is).

Miután Jacks a kövek segítségével visszahozta Evangeline-t az élők sorába, tudatában volt annak, hogy nem szabad átadnia magát a lány iránti érzéseinek, és muszáj elengednie. Mivel hosszú élete során nem vette körül más, csak tragédia, képtelen hinni abban, hogy a boldog befejezés neki is járhat. Képtelen elhinni, hogy Evangeline lehet az ő egyetlen igaz szerelme, aki megtörheti az átkot. Retteg attól, hogy egyetlen csókjával megölheti a lányt, ezért szabotálja a boldog befejezésük lehetőségét…

Evangeline és Jacks számomra a tökéletes páros. Imádom őket együtt és külön-külön is. Minden közös pillanatuk maga a csoda. Akár viccelődnek, akár veszekednek, a legbensőségesebb pillanataik tele vannak feszültséggel, érzelmekkel, szorongással, és odaadással. Többször kaptam magam azon, hogy rezzenéstelenül olvasom a közös fejezeteiket, arra várva, hogy mikor szakad a nyakamba egy jégeső, a fejem felett sorakozó sötét fellegekből.

”It had taken all the heartbreak, all the almost love and the wrong love, to know that this love was true love.”

Összegezve:

A trilógia egyszerűen lebilincselő. Teljesen megbabonázott és magával ragadott. Olvasás közben úgy éreztem magam, mint egy kislány – lélegzet-visszafojtva, szívecskékkel a szememben és hatalmas reményekkel a szívemben haladtam könyvről-könyvre. Sírtam, nevettem, szorongtam és vágytam arra, hogy még többet olvashassak a kedvenc párosomról és erről a varázslatos világról.

Nem tudom, nem is akarom elengedni őket. A szívemben mindig különleges helyet foglal majd el ez a sorozat.

Csak bízni tudok benne, hogy Stephanie nem véletlenül hagyott nyitva ennyi történetszálat és csak idő kérdése, hogy újabb spin-off kötetet olvashassunk tőle. Erre a legutolsó mondattal apró utalást is kaptunk:
„Other stories were brewing in the Magnificent North.”

-𝓕𝓪𝓷𝓷𝓲♡