Szerző: Baráth Viktória
Cím: A főnök I.
Oldalszám: 416
Kiadó: Álomgyár
Műfaj: Romantikus / Krimi
Értékelés: ☆☆☆☆☆
„Olyan ember lettem, aki már tudja, hogy mi is az igazán fontos. Aki meg tudja különböztetni a valódit a hamistól. Aki megjárta a poklot és a mennyet is. Aki tudja, hogy a jók nem mindig jók, és a rosszak nem mindig gonoszak.”
Ana Moreno fényűző és gondtalan életet él gazdag férje mellett. Mindössze annyi dolga van, hogy eldöntse aznap mire költsön, viszont ő maga is sokszor elmereng, mennyire sekélyes életet él. Egy átlagosnak hitt este azonban Anát és Franket megtámadja egy drogkartell vezetője és elrabolja a nőt. Fogsága során Ana átértékeli a történteket, de dilemmába esik…
• Vajon ki a jó, és ki a rossz?
• Vajon melyik férfi oldalán sétál nagyobb kelepcébe?
• Vajon hogy fogja elrejteni az érzéseit?
Ryan, a kartell vezetője maga a két lábon járó rejtély. Titokzatos és megfejthetetlen, pont ezek miatt jelent hatalmas veszélyt Anára. Folyton a bizalomról hadovál, de hogyan is adhatná a nő pont az ő kezébe a gyeplőt, amikor képtelen megfejteni a titkait?! Sokszor félelmetes, hirtelen haragú, de mélyen legbelül csak egy bántalmazott kisfiú, aki él-hal a revansért.
Ana eleinte egy igazi sznob p*csa, ezért nem igazán tudtam azonosulni vele. Hisztis, akaratos és rettentő labilis. A regény során az ő karaktere járta be a legnagyobb fejlődést – igazi félelmet nem ismerő, badass nőszemély lett, aki tudja mit akar és nem fél megvalósítani.
A sztori csavarokban gazdag és izgalmas, gyakorlatilag letehetetlen. Viktória annyira jól szövi a szálakat, hogy fogalmad sincs ki áll az egész mögött, mi fog történni a végére, csak átadod magad, sodródsz az árral és reméled megúszod ép ésszel és szívvel.
Ki szeretném emelni Ricket, mint mellékszereplő, akit nagyon megkedveltem. Az eszetlen, erőszakos izomemberből egy igazi empatikus védelmező lett.
Annyira olvastam volna még, de sajnos elfogytak a lapok. Az írónő eléggé nyitottan hagyta a történet lezárását, így szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy viszont láthatjuk kedvenceinket (remélem mindenkit!).
"El kellett veszítenem mindent ahhoz, hogy értékelni tudjam, amim van.
-𝓕𝓪𝓷𝓷𝓲♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése