Rebecca Ross - Ruthless Vows

  

Szerző: Rebecca Ross
Cím: Ruthless Vows
Oldalszám: 432
Kiadó: Magpie
Műfaj: Történelmi-romantasy
Értékelés: ☆☆☆☆☆

„Dear Iris,”

„Should I be surprised that I was falling in love with you a second time? Should I be surprised that your words found me here, even in the darkness? That I’ve been carrying your E. letters close to my heart like they are a shield to protect me?”

Az előző rész vége brutális kegyetlenséggel tépte ki a szívem és táncolt rajta pár kört. Ez a kötet pontosan itt veszi fel a fonalat. Fájdalmas, felemésztő és szívszaggató olvasni párosunk gyötrelmét. Fiatalok, és nem élvezhetik az élet gondtalanságát, az első szerelmet. Megviselt, ahogy a szenvedésüket és a lehetetlen szituációkat kellett olvasnom (pl. ahol a biztonságuk érdekében idegenekként kellett viselkedniük). Annyi viszontagság, és annyi feleslegesen elvesztegetett idő…

„Their souls weren’t mirrors but complements, constellations that burned side by side.”

Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy sikítsak nyűgömben. És ne értsetek félre… véletlen sem azért, mert nem tetszett volna, szimplán annyira éheztem már egy happy endre Iris és Roman között.

♡ Iris gyászol és elkeseredetten próbálja kideríteni, mi történt Romannel a fronton. Képes betörni egy múzeumba, hogy ellopja a harmadik Alouette-et, hogy kommunikálhasson elveszettnek hitt férjével. Minden alkalommal picit összetört a szívem, amikor Irisnek azzal kellett szembesülnie, hogy a másik fele, élete szerelme nem emlékszik rá.

„She saw him as he saw her. With open eyes, with eyes shut.”

♡ Roman elveszítette az emlékeit és reményvesztetten próbálja megtalálni a kirakós hiányzó darabjait, hogy újra kerek egészet alkotva megtudhassa, ki is ő valójában.

Dacre meggyógyította ugyan, de vajon teljesen felépült a halálos sérüléseiből? Van kiút ebből a pokolból?

„Despite our mundane lives, perhaps we make our own magic with words.”

Gyötrelmes és kegyetlen út vezetett el ahhoz a fordulóponthoz, amikor Iris és Roman végre újra együtt lehettek. Az utolsó 50 oldalt egészen konkrétan sírva olvastam, annyira szomorú és összetört voltam a veszteségek miatt. A történetet végigkísérte ez a kettős érzés - ilyen fájdalmas, valódi, de kívül belül csodálatos könyvet még sosem olvastam.

Ui.: Köszönöm Becca, hogy tönkretetted számomra az eddigi könyves álompasijaimat… Roman tarolt és az élre tört! ♡

-𝓕𝓪𝓷𝓷𝓲♡